Dal a rózsáról
Virágos kertemnek legszebb ékessége,
Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,
Megbűvölten állok, hogyha reád nézek,
Szívem megigézed.
Vannak e világon szebbnél szebb virágok,
Gyönyörködve néz le az áldott nap rájok,
De mikor rózsát lát, más az ó nézése,
A gyönyörködése!
Költők a legszebb dalt te rólad dalolják,
Méhek a színmézet te rólad rabolják,
Nem is kert az a kert, ahol rózsa nincsen,
Megverte az Isten.
Leány a templomba nem megy nálad nélkül,
Te rólad nevezik az arcot, ha szépül.
Nem is lány az a lány, kinek nincs rózsája,
Bús a háza tája.
Töviset az Isten azért adott néked,
Hogy még annál jobban kívánjanak téged.
Kinek vére csordul a te tövisedtül,
Hiszi: szebb lesz ettül.
A te illatodnak nincs e földön párja,
Vélnéd, a mennyország kapuját kitárja;
Kapuját kitárja s minden illatával
Egy-egy angyal szárnyal.
Ó, szépséges virág, kertem ékessége,
Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,
Bár mindig virulnál, folyton illatoznál,
Sose hervadoznál!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!