Ködös alkonyat, terjeng a sötét.
U U - U - - - U U -
Magam vagyok.
U - U -
Nézem a kályha hamvadó tüzét.
- U U - U - U - U -
Levelek égnek. Azoknak a lángja
U U U - U U - U U - U
Lobog, remeg.
U - U -
Mintha a tűzhalál nekik is fájna.
- U U - U - U U - - U
Tűzből születtek, forró, tüzes vágyból.
- - U - - - - U - - -
Mely most is ég.
- - U -
Valahol tőlem nagyon messze lángol.
U U - - - U - - U - U
Szava zenéjét mohón itta lelkem.
U U U - - U - - U - U
Én Istenem.
- - U -
Te tudod csak, hogy mennyire szerettem.
U U - - - - U U U - U
Örök érzések, csodaszép szavak...
U U - - - U U - U -
Lohad a tűz.
U U U -
Belőlük már csak marék hamu marad.
U - - - - U - U U U U
Újra szítom, száraz virágszirommal.
- U - - - - U - U - -
Valaki küldte
U U U - U
Rajongó, meg nem ingó bizalommal.
U - - - U - - U U - U
Amíg az erdőt, nagy hegyeket járta,
U - U - - - U U - - U
A világ minden
U U - - -
Színes, szép virágát csak nekem szánta.
- - - U - - - U - - U
Nézem a tüzet: kialudt egészen.
- U U U - UU - U - U
Egy csomó pernye
- U - - U
Mered rám szemrehányón, bús sötéten.
U - - - U - - - U - U
A füstje szállt. Az ablakot kitárom,
U - U - U - U - U - -
Hadd szálljon messze,
- - - - U
Mint búcsúzó, utolsó, könnyes álom.
- - - - U - - - U - U
| A
B
A
| 10
4
10
| | A
B
A
| 11
4
11
| | A
B
A
| 11
4
11
| | A
A
A
| 11
4
11
| ^ Bokorrím
| A
B
A
| 10
4
11
| | A
B
A
| 11
5
11
| | A
B
A
| 11
5
11
| | A
B
A
| 11
5
11
| | A
B
A
| 11
5
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|