Állott már a házam oly fentre tetézten,
- - - U - U - - U U - -
Hogy a felhőn hídló szivárványt lenéztem.
U U - - - - U - - U - -
Láttam már a tengert, hol kékebb a mennynél,
- - - U - - - - - U - -
Kép előtt rebegtem: soha szebbet ennél!
- U - U - - U U - U - -
Hallottam muzsikát, hogy azt hittem: égből,
- - - U U - U - - U - -
Sok könnyem fakadt már a szép gyönyörűségből.
- - - U - - U - U U - - -
De a mandulafát, amikor magában
U U - U U - U U - U - U
Áll az Őrhegy-aljban, halavány ruhában -
- U - U - - U U - U - -
De a szellőt, mely a temetőhegyekben
U U - - U U U U - U - -
Gyantaport lehelt fel borostyánrügyekben -
- U - U - - U - - U - -
De a nótát, amit madármódra, nyersen
U U - - U - U - - U - -
Szőlőmetsző lányok búgnak ezer versen -
- - - - - - - U U - - -
De a tavaszidőt, ahogy ott kinyílik;
U U U U U - U U - U - -
Mindenüvé vittem - elviszem a sírig.
- U U - - U - U U U - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
E
E
F
F
| 12
12
12
12
12
13
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
|