Kezeim
Mily szelidek és engedelmesek,
Hogy vésnek, ásnak és faragnak,
Ők szolgái minden szeszélynek
Alázatnak, gőgnek, haragnak.
A kalapomat mélyen emelik,
És számhoz szállitják az ételt,
Habozni még nem láttam őket,
s nem ismerik a gyáva kételyt.
Megsimogatják akit szeretek,
Ha kivánom a szennybe túrnak,
Ha akarom gőgös királyok
De ha tetszik lopni tanúlnak.
Szegény kopott bús rabszolgakezek
Néha rémülve nézek rátok:
Ha fellázadnátok egy éjjel,
S amig alszom, megfojtanátok.
Nyugat, 1908 / 23. szám
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!