Gárdonyi Géza Karácson éjjelén című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Karácson éjjelén, karácson éjjelén...
 U -  U  -  U -    U -  U  -  U -    
A templom kórusán leghátul ültem én.
U  -   -   - U -   -  - U  -  U  -  
Előttem egy lány ült.
U -  U  -    -   -    
Lány? Ez a szó semmi.
 -    U  U   -  -  U  
Millió leány van; kedves valamennyi.
 -  U-  U-    -    -  -   U U -   U  
De ez az egy... Én nem tudom, mi lelt engem:
 U U  U  U      -   -   U -    U  -   -  U   
a tekintetemet rajta felejtettem.
U  U -  U U -   -  U  U -  -  U   

  
Honnan jött ez elő, hogy eddig nem láttam?
 -  -   -   U  U -   U   -  -   -   -  -   
Maga a tavasz ez hattyu-toll bundában;
 U U U  U U   -   -   U  -    -  - -   
lánynyá vált gyöngyvirág; májusnak leánya.
 -    -  -     -    U -    - -  -   U-  U  
Hogy kerül ez ide a télnek havába?
 -    U U  U  U U U  -  -   U - U  
Kicsi, fehér, szőke. Álmodtam már róla?
 U  U   U -     - U  -  -  -   -   - U  
Vagy talán a madár énekelt őróla,
 -    U -  U  U -  - U -   - - U  
mikor nyári éjen az erdőn mélázva,
 U -    - U - U  U  -  -   - -  U  
figyeltem rejtelmes értelmű dalára.
 U  -  -   -  -  U  -  -  -  U - U  

 
Elmerengve nézem. Körültem komolyan
-  U -   U  - -    U -  -   U U  U 
urak és asszonyok ülnek két csoportban!
U U  -  -   U  U  -  -   -    U -   U  
a jegyző, a doktor, meg a felesége,
U  -   -  U  -  -    U  U  U U - U 
aki vacsorára hitt holnap estére;
U U  U  U - U  -    -  U  -  - U 
és más úri népek, prémezett kabátban,
-   -  - U  - -     - U -    U -  U  
az erdész az ő zöld makkos gallérjában.
U  -  -   U  -  -    -  -   -  -  - U  
Az orgona mormol és zúgja száz torok:
U  -  U U  -  U  -   -  U   -   U U    
"Csordapásztorok..."
   -  U -   U U      

  
Feledhetetlen szent karácson éjjele!
 U -  U -  -    -    U -  U  -  U U  
Varázszsal, vallásos titokkal vagy tele!
 U -    -    -  - -   U -  -   -    U U 
A gyertyák lobognak. Remegnek az árnyak.
U   -   -   U -  -    U -  U  U  -   U  
Az égi angyalok velünk glóriáznak.
U  - U -   U -   U -     - U-  U  
Az a szőke lányka kis könyvét kinyitja.
U  U   - U  -   U  -   -   -   U  -  U  
(Kezecskéjét hamvas svédkeztyű borítja.)
  U -   - -   -  -    -  -   -  U -  U   
Mikor képre fordít, ajkához emeli;
 U -   -  U  -  -   -  - U  U U U 
égre merengenek kék-bársony szemei.
-  U  U -  U -   -   -  -     U UU 
Arcát most a gyertyák aranyfénynyel hintik.
-  -   -   U   -   -  U -   -    -   -  -   
Bár kővé válnánk itt, hogy nézhetném mindig!
 -   - -  -  -   -     -    -  -  -   -  -   
Még egyszer glória, még egypár orémusz,
 -  -    -    - UU   -  -   -  U - U   
aztán új ének zeng: "Áldj meg minket Jézus!"
-  -  -  - -   -     -     -   -  -   - U   
A doktorné elment. (Fázott már a lába.)
U  -  -  - -  -      - -    -  U  - U  
A szép leány mellett hely maradt utána.
U   -   U-    -  -    -    U -   U - U 
Így történt, hogy mikor a pap áldást adott,
-    -  -     -    U U  U  U  -  -   U -   
én a lányka mellett vártam már a papot,
-  U  -   U  -  -    -  -   -  U  U -   
s mellette térdelve - bár ő meg se látott -
   -  -  U  -  -  U    -  -  -   U  - -    
éreztem, az áldás csak kettőnkre szállott.
- -  U   U  -  -    -   -  -   U   -  -    

  
Megmozdul a tömeg. Kihullámzik árja.
 -  -  U  U  U -    U -  -  U  -  U 
A lányka fölpillant. Kis könyvét bezárja.
U  -   U  -  -  -     -   -   -   U -  U 
Egy öreg nő kendőt igazít a nyakán,
U   U -   -  -  -  U U -  U   U -   
s így szól neki: Vilma. Ő meg felel: Anyám.
  -     -   U U   -  U  -  -   U U   U  -   
S mikor leérkeznek, ki a fehér éjbe,
   U -   U-  -  -    U U  U -  -  U 
utánok lappangok dideregve, félve:
U - -   -  -  -   U U -  U   -  U   
mint az árnyék, megyek a hó lágy szőnyegén.
 -   U  -   -    U  U  U  -  -     -  U -  
A világ végéig elmentem volna én!
U  U -   - -U  -  -  -   -  U -   
De közelebb laktak: egy kis kertes házban.
 U  U U -    -  U   -    -   -  -   -  U  
Óh, hogy ezt a házat eddig meg se láttam!
-    U   -   U  - U  -  -   -   U  -  -   
Pedig ez a ház, ha nincsen is márványból,
 U U  U  U  -    U  -   U  -   -  -   -   
jácint mosolyog két havas ablakából,
 - -    U U  -   -   U U  -  U - -   
s bár ócska a zsindely, s keskeny a tornáca,
   -  -   U U   -  -       -  U   U  -  - U  
mégis ez a ház a falu legszebb háza!
 - U  U  U  -  U  U U  -   -    - U  

 
Eltűntek. Vártam ott, tudom is én mire!
-  -  -    -  U  -     U U  U  -   U U  
Néztem az ablakra, néztem a semmire.
 -  U  U  -  -  U   -  U  U  -  U U  
S gondoltam szépeket, de olyan szépeket,
   -  -  -    - U -    U U  -    - U -   
hogy a hó s jég alatt aluvó kikelet
 U   U  -    -  U -   U U -  U U -  
fölmosolyoghatott virágos álmában.
 -  U U  -  U -    U - U  -  - U  
Azután csöndesen haza ballagdáltam.
U U -    -  U -   U U  -  -  -  -   
Fenn az égen a hold tűnődve megállott:
 -   U  - U  U  -    - -  U  U -  -     
bámult, hogy ily későn még az utcán járok.
 - -     U   -    - -   -  U  -  -   - -   
Nem törődtem vele: az út havát néztem
 -   U -  -   U U  U  -   U -   -  -  
boldog figyelemmel, s magamban beszéltem,
 -  -   U  U -  -      U -  -   U  -  -   
lassan-lassan lépve, olykor meg-megállva:
 -  -   -  -   -  U  -   -   -   U -   U   
"Ez az anyja lába... ez a Vilma lába..."
 U  U  -   U  - U    U  U  -  U  - U    
A

A

B

C

C

D

D

 12

12

6

6

12

12

12

A

A

B

B

C

C

B

B

 12

12

12

12

12

12

12

12

A

A

B

B

C

C

D

D

 12

12

12

12

12

12

12

5

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

D

D

E

E

F

F

B

B

G

G

H

H

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

A

A

B

B

C

C

D

D

A

A

E

E

A

A

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

A

A

B

B

C

C

D

D

E

E

C

C

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12



































Alliteráció



















Alliteráció





Alliteráció











































Alliteráció

Alliteráció