Szerző

Tábori Piroska

költő, ifjúsági író, műfordító és szerkesztő

1892. november 20. — 1947. május 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 82 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. június 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Tábori Piroska

Úton

És elmegyek majd. Olyan csöndben, halkan,
Ahogy éltem. A tavaszi viharban
Megpattanó húr, amely egyre rengett
S dalos lelkében őrizte a csendet.

És elmegyek majd. Hogy kinek se fájjon,
Ahogy éltem. Nem is lesz elmúlásom.
Hisz olyan régen útban már a lelkem
S az életköntöst oly rég levetettem.

És úgy megyek majd, ahogy el kell menni,
Hogy ne sirasson, vágyjon vissza senki.
Halk pendülés, utolsó dal - és vége.
Egy lélek elköltözött a mesébe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom