Be szikkadt szájjal mosolygok megint, U - - - - U - - U - Száraz bölcseség vén aszálya bennem: - - - U - - U - U - U El kell már megint nagy vizekre mennem. - - - U - - U - U - U Hajh, nagy vizek és sírós örömök - - U U - - - U U U Örök felhőző, szent párás tájéka, U - - - - - - - - - U Vársz-e reám még kísértettel néha? - U U- - - - - - - U Visz-e csónakom, a szenvedni-vágy, U U - U U U - - U - Olvadó és bús üdvösségü ködben - U - - - - - - U - - S villámos zápor zuhog-e köröttem? - - - - - U U U U - U S piros csónakkal indulok megint, U - - - U - U - U - Szívem a lapát az evező rúdján, - U U U - U U U - - - Félelem nélkül félős bajok útján. - U - - - - - U U - - Dacos, jaj-záró ajkat akarok, U - - - - - U U U - Szivet, mely örvényt paskol újra bátran U - U - - - U - U - - S mindig több veszélyt, mint amennyit vártam. - - - U - - U - - - U Piros a csónak, bátor a lapát U U U - - - U U U - S ha aggul, gyöngül egykori hajósa, U - - - U - U U U - U Tengeren pusztul, mintha ifju volna. - U - - - - U - U - U
| A
B
B
| 10
11
11
| | A
B
B
| 10
11
11
| | A
B
B
| 10
11
11
| | A
B
B
| 10
11
11
| | A
B
B
| 10
11
11
| | A
B
B
| 10
11
11
| | | |
| Alliteráció
|