Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 121 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. június 17.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bányai Kornél

Vasénekű testvéreim

Virágba fénybe torzuló nagy síron zokogunk ez a Magyar Alföld
tengert sírtak az egek véres csillagok vándorolnak.
Napfolt se sötétebb ha szólunk örök éjből varrt gyászlobogó.
Testvéreim mélybe csókoló szavak szeretői mégis mi vagyunk e tájon
kikben vasdalokba hömpölyög a holnap!

Vagyunk és élünk ki itt ki amott zugokban csontig fájunk
nincs kenyerünk nincsen tüzünk és rohanunk kongó pusztákba verve.
Bank szerkesztőség iskola kaszárnya boltok börtönök
nyelvünkön acélsziklák kik szólni jöttünk bátrak völgyeket
hurcolni ércekkel tömött szabad hegyekre.

Ágyú sírt dajkadalt földrengés ringatott hadifogság csörömpölt
zörgött kezünkön Szibéria Murmánvasút rombolt maró savakkal.
Forradalom és ellenforradalom mi kell még emberrengés
csak mi láttuk itt a felszakadt mély frissen ütő erét csak mi jöhetünk
követ kőre rakni tettekkel és szavakkal.

Vasénekű Testvérem szivem szorítom kezetekbe arcok
röpülnek a levegőben világba élet új irama vágott!
Lábunkon ős rögök porával mindenütt földönfutók mire várunk,
Előre!!! A roskadó keresztes sírhalom fölött vasénekekkel
hirdessük az első tündöklő délibábot!

Nyugat, 1925/2. szám

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom