Hallom, Uram: sírás az élet,
- U U - - - U - U
A könyű omlik csak patakban;
U U - - - - U - U
A fény az árnyban semmivé lett,
U - U - - - U - -
Jelentsd magad hát, Láthatatlan!
U - U - - - U - -
Hallom, Uram, a sírók átkait,
- U U U U - - - U-
Panaszló vád zúdít feléd vihart,
U - - - - - U - U -
Hallom, Uram! Óh, csak imára itt,
- U U U - U U - U -
Imára Hozzád, már nem nyílik ajk.
U - U - - - - - U -
Sopánkodik és sir az utca,
U - U U - U U - U
Téged tagad, kit elmerített.
- - U - U - U - -
S ki föltevé, hogy társát nyúzza,
U - U - - - - - U
Zokog, mert abban nem segíted.
U - - - - - U - U
Átkoz, ha ki egy perce hordja már
- - U U - - U - U -
Szívében a csalódás verte tőrt,
- - U U U - - - U -
S a hosszan élvezett örömpohár
U - U - U - U - U -
Már jajba csörren, hogyha összetört.
- - U - - - U - U -
Sírtam én is. S ki letörülje
- U - - U U U - U
A könnyemet, nem volt nekem se.
U - U - - - U - U
Örömleső raj körbe üle
U - U - - - U U U
És elkerült a bajba messze.
- - U - U - U - U
Csalódtam én is. Bolygó fény után
U - U - - - - - U -
Futottam én is vakként, oktalan -
U - U - - - - - U -
Mit jónak hittem, álarc volt csupán
- - - - U - - - U -
S árnyak közt élő voltam egymagam.
- - - - - - U - U U
Hivő csalódik. Hogy utamra
U - U - - U U - U
Ha rózsa hullt is, eltaposták;
U - U - U - U - -
Hogy az nagy itt csak, aki marja,
U - U - U U U - U
S rabló viszi a konc zsirossát;
- - U U U - U - -
Hogy gunyra ébred itt az álmodó
- - U - U - U - U -
És szitkot szór a hűre száz ajak,
- - - - U - U - U -
Hogy nincs perc tiszta, szent gyönyört hozó:
- - - - U - U - U -
Láthatlan Szellem, mért tagadjalak?
- - - - - - U - U U
Oh, mért ne higyjem, hogy jön óra
- - U - - - U - U
Oh, mért ne várjak rendületlen
- - U - - - U - U
Egy szentebb, tisztább virradóra,
- - - - - - U - U
Melyben, mi rút volt, elfelejtem.
- - U - - - U - -
Mért ostorozzam gyáván az eget?
- - U - - - - U U U
Ember vegyen bosszút az emberén!
- - U - - - U - U -
Mit ember vág, mért rójam fel neked?
U - - - - - - - U -
Nem véled - perlőimmel perlek én!
- - - - -- - - U -
Tagadjon az, ki már nem várja,
U - U - U - - - U
Hogy hajlanak utára rózsák;
- - U U U - U - -
A vak, kinek holdkóros álma
U - U - - - U - U
Sosem lett édes szép valóság;
U - - - - - U - -
Kinek az élet bús, vígasztalan,
U U U - - - - - U -
S kishitű lázadjon ellened -
- U - - - U - U -
Szívemnek Hozzád csak imája van,
- - - - - U U - U -
Csak áldani tudja, Isten, szent neved.
U - U U - U - - - U U
| A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
9
9
9
10
10
10
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
9
9
9
10
10
10
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
9
9
9
10
10
10
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
9
9
9
10
10
10
10
| | A
B
A
B
B
C
B
C
| 9
9
9
9
10
10
10
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
9
9
9
10
9
10
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|