Szerző
Jakab Ödön

Jakab Ödön

költő, író, irodalomtörténész

1854. július 26. — 1931. március 5.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 59 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. június 6.

Megosztás

Címkék

Jakab Ödön

Az anya

Zúg a vásár népe, mint kasban a méhek,
Itt hangos alku foly, ott csereberélnek,
Vígan múlat, a kit múlatni vitt szomja,
Halálosan teli a sok laczikonyha.

Im, azonban egyszer, hol legtöbb sátor van,
Vad lárma üvölt fel egyik sikátorban:
"Tolvaj! Meg kell fogni! Elébe, elébe!
Egy vég pántlikámat belopta zsebébe!"
Azzal egy legénynek az egész kúfár had
Nagy sátorrudakkal gyorsan neki támad,
Verik agyba-főbe, könyörtelen kedvvel:
"Ha nincs pénzed, ne jöjj vásárba, gaz ember!"

Csak jajgat a legény, elhagyva magára,
Nincs egy lélek, a ki védelmére szállna;
Kedves pajtásai, czifra szeretője
Egy pillanatra mind eltűntek mellőle,
Ki erre, ki arra, elhúzódtak félre:
Nehogy az üldözött védelmöket kérje,
Mert elsűlyednének a nagy szégyen miatt,
Azzal a tolvajjal hogy egy falusiak!

De mikor legbőszebb lett a zenebona,
Hirtelen egy öreg asszony terem oda;
Hallja, hogy mi történt és legott serényen
Áttöri magát a bámészkodó népen,
És durva szitoktól, szégyentől nem félve,
Védelmezve borul a legény keblére,
Egész szive ott sír feddő szavaiban:
"Jaj, mit cselekedtél, fiam, édes fiam!"

1896.

Jakab Ödön aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom