Béky Zoltán

Királyok serlegével

A forma zárt... halvány arany kehely
- Bús ötvösét nem őrzi már a márvány -
S a mélybe múló századok homályán
Sok porba hullt király emelte fel,

Mert asszonyuknak minden korona
És drágakő játékra volt, de céda
Ölükre hullt a vágy, ha néha, néha
Dalolt a vér, a vén kehely bora.

Most új időn aranya újra ég
S emelem én, a koldus ivadék
- Hogy álmait az Isten ujja érje -

Az Asszonyom elébe s a kehely
Arany alján a vérem énekel
És úgy köszöntöm könnyes életére.