Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
U - U - U - - - - - - U - -
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
U - U U U - - - - - U U - -
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
- - - - - U - - - U - U - -
Ez az, mit lelkem adhat.
U - - - U - U
Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
- - - - U U - - - U - U - -
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
U - - - U - U U - - - U U -
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
U - - - U - U - - - - U - -
Szolgáid ők, te kedves.
- -U - U - U
Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
U - U - U - - - - - - U - -
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
- - - - U - - U U U - - - -
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;
- - - - U - - - - - - - - U
Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
U - - - U - - - - U - - - -
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
- - - U U - - U - U U U - -
Vedd el! - S felejts el engem.
- - U - U - U
| A
B
B
A
| 14
14
14
7
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 14
14
14
7
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
| 14
14
14
| | A
A
B
| 14
14
7
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|