Ha elhagyottan, fényes pusztaságban,
U - U - - - - - U - -
Magányosan a nagy, zsúfolt világban
U - U U U - - - U - -
Feledve áll egy szenvedő,
U - U - - - U -
Ez az, akin minden szem kérdve nyúgoszik,
U U U - - - - - U - U -
Kin az egész világ megosztozik:
U U U - U - U - U U
A nő, kire Isten átkát veti:
U - U U - U - - U U
"Adjátok, emberek, a hírt neki!"
- - U - U U U - U U
Ha van, kit a gúny éles nyila bántson,
U - U U - - - U U - -
Kit az egekből le a sárba rántson
U U U - - U U - U - -
Démoni kéj mosolyival,
- U U - U U U U
Ez az, ki lelkét küldi az örök felé,
U - U - - - U U U - U -
Fájdalmi szárnyain világ elé:
- - U - U- U - U -
A nő, kire Isten átkát veti:
U - U U - U - - U U
"Legyen költői, nyílt szíve neki!"
U - - -U - - U U U
Ha van, ki őrült, égő vággyal járja
U - U - - - - - - - U
A nagyvilágot, boldogságát várva,
U - U - - - - - - - U
S hiába vár, eped, sovárg -
U- U - U - U -
Ez az, kit a dicsőség keble felkarolt,
U - U U U - - - U - U -
Kit a világ nagyok közé sorolt:
U U U - U - U - U -
A nő, kire Isten átkát veti:
U - U U - U - - U U
"Babér környezze homlokát neki!"
U - - - U - U - U U
| A
A
B
C
C
D
D
| 11
11
9
12
10
10
10
| | A
A
B
C
C
D
D
| 11
11
9
12
10
10
10
| | A
A
B
C
C
D
D
| 11
11
9
12
10
10
10
| | | |
|
|