Szerző
Wohl Janka

Wohl Janka

az első magyar zsidó írónő, Wohl Stefánia nővére

1846. — 1901. május 23.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2644 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. április 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Wohl Janka

Ha elhagyottan...

Ha elhagyottan, fényes pusztaságban,
Magányosan a nagy, zsúfolt világban
Feledve áll egy szenvedő,
Ez az, akin minden szem kérdve nyúgoszik,
Kin az egész világ megosztozik:
A nő, kire Isten átkát veti:
"Adjátok, emberek, a hírt neki!"

Ha van, kit a gúny éles nyila bántson,
Kit az egekből le a sárba rántson
Démoni kéj mosolyival,
Ez az, ki lelkét küldi az örök felé,
Fájdalmi szárnyain világ elé:
A nő, kire Isten átkát veti:
"Legyen költői, nyílt szíve neki!"

Ha van, ki őrült, égő vággyal járja
A nagyvilágot, boldogságát várva,
S hiába vár, eped, sovárg -
Ez az, kit a dicsőség keble felkarolt,
Kit a világ nagyok közé sorolt:
A nő, kire Isten átkát veti:
"Babér környezze homlokát neki!"

Wohl Janka aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lewio

2013. május 20. 03:12

''Modernebb'', mint gondoltam volna.