Mind elmult, mi az életben gyönyör,
- - - U U - - - U -
Hiába minden - az arany vödör
U- U - U U U - U -
Már nem merül meg... Ki s be járnak
- - U - - - U - -
Hajlékomban a siket árnyak;
- - - U U U U - -
Mig fönn a nap, megülnek veszteg,
- - U - U - - - -
Ha száll az alkony, vitát kezdnek,
U - U - - U - - -
Beszélnek - szavuk lehangol, gyötör:
U - - U - U - - U U
"Kopár öregség - ásító gödör"...
U - U - - - - - U U
Pedig bolond az ilyen bús vitázás,
U - U - U U - - U - -
Künn sosem volt még szebb a favirágzás,
- U - - - - U U U - -
Ily illatos a szellők lebbenése,
U - U U U - - - U - U
Ily mámorító zsongás fönn a légbe`.
- - U - - - - - U - -
Ki a szabadba elaggott poéta!
U U U - U U - - U- U
Megbuggyan itt, mi bedugult, a véna,
- - U - U U U - U - U
Itt fényben úszom, kígyóként levedlem
- - U - - - - - U - U
Ami elaggott, idejemult bennem.
U U U - - U U U - - U
És nevetem az alkonyi vitákat; -
- U U U U - U U U - U
Az ifjú fák már teljes díszben állnak,
U - - - - - - - U - -
S mintha felém új életet fuvalna,
- U U - - - U - U - U
Az öreg törzsek virágzó sugalma.
U U - - - U - - U - U
Nagy életöröm buzog föl szívemben,
U - U U - U - - - - U
Az arany vödröt mélyen megmerítem,
U U - - - - - - U - -
Bele újjongok a zsongó tavaszba -
U U - - U U - - U - U
Ma, hetvenhetedszer kitavaszodva.
U - - U - - U U U - U
| A
A
B
B
C
C
A
A
| 10
10
9
9
9
9
10
10
| | A
A
B
C
D
D
E
E
| 11
11
11
12
11
11
11
11
| | A
A
B
B
C
D
B
E
| 11
11
11
11
11
11
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|