Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1167 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. május 19.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

Téli ének

A nyájas ősznek vége, vége!
Lehervadt kertem minden éke.
Dértől feherlik bokra, fája,
Dalos madár nem száll le rája
Nem száll le rája.

Hol nemrég zengett víg madárdal,
Zord szel süvölt a kerten által.
S ami levél volt még a fákon,
Szerte röpül a pusztaságon,
A pusztaságon.

Óh szép kertem, mi lett te véled!
Virágod, lombod, haj mivé lett!
Lombnak, virágnak színe sárga,
Sóhajtva hull a hóba, sárba,
A hóba, sárba.

Az ég mi kék volt s most mi szürke!
Varjak kárognak fent az űrbe.
Kár, kár - szól a halotti ének -
Elhervadni a falevélnek,
A falevélnek.

Gyászol a föld, gyászol az égbolt,
Mindennek vége, ami szép volt!
Vaj lesz-e még - kérdem szorongva -
Óh, lesz-e még e fáknak lombja?
Lesz-e még lombja?

Lesz-e virág? - szorongva kérdem...
S ím, napsugár fénylik a légben!
Melege nincs, óh de világit,
Örülj szívem, lesz még virág itt!
Lesz még virág itt!

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!