Vörösmarty Mihály A hitlen című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Láttam, megindult a tavasz, illatos
 -  -    U -  -   U  U U    -  U -  
Szellő kerengett zöldesedő nyomán,
  -  -  U -  -    -  U U -   U -   
Reszketve megnyiltak virági
 -   -  U  -   -  -   U - U 
Harmatosan, s ragyogó kebellel.
 -  U U -      U  U -  U -  U   

  
Láttam; de téged, hajnali gyenge kép,
 -  -    U  - -    -  U U   -  U  -   
Nem láthatott még andalodó szemem,
 -   -  U -    -  -  U U -   U -   
Már szinte fonnyad fű, virág, lomb,
 -    -  U  -   -   -   U -    -    
S mégsem akarsz szemeimbe tünni.
   -  U  U -      U U-  U  -  U  

  
Jer, visszatér a könnyü tavasz veled,
 -    -   U -  U  -   U  U -    U -   
Mosolygj, fölélnek holt növevényei:
 U -       U -  -   -    U U -  UU   
Jer, elterűlnek lábaidnál
 U   -  U -  -   - U-  - 
A füvek és remegő virágok.
U  U U  -   U U -  U - U   

  
Vagy tengeren túl menjek-e érted el?
 -    -  U -   -   -  U  U -  U  -   
Tüzet vető hegy fekszik-e őrödűl?
 U -   U -  -    -   U  U - U -   
Hová veszél? Vérrel halállal
 U -  U  -    -  -   U -  -  
Menjek-e zárt utadat kitárni?
 -  U  U  -   U U -   U -  U  

  
Lankadj merész szív. Vissza nem adja őt
 -  -    U -     -    -   U  U  -  U -  
Véred, halálod. Tengerek és hegyek
 - -    U - -    -  U U  -   U  U 
Utját nem állják kedvesednek:
-  -   U  -   -   -  U -  U   
Ő maga fut s kikerűl szemével.
-  U U  -     U U -    U - U   

 
Oh, mért csalál szép képzelet engemet?
-    -     U -    -   -  U U  -  U U  
Ifjú eszemben mért okozál zavart?
-  - U  -  -   -   U U -   U -    
Most eltemetsz itt, s végszavammal
 -   -  U -    -       -   U -  U 
Elhagyod a szeleket röpűlni.
-  U  U  U   U U -   U -  U  

  
Majd egykoron tán pusztai halmomon
 -   -   U -   -   -   UU  -  U -  
Megáll az ifjú sajnosan, és borúlt
 U -   U  -  -  -  U U   -   U -   
Szemét lesütvén rólam ekkép
  U -   U -  -   - U  -  - 
Emlekezik keserű szavakkal:
-  U U -   U U -   U -  U    

  
"Boldogtalan! mit vára setét eszed,
  -  -  U -    -   - U  U -  U  U  
Az égi szellőt mért öleléd vakul?
U  - U   -  -   -   U U -   U -   
Nem égi vagy, lám most is a jó
 U  - U  -     -   -   U  U  - 
Föld takar el, nem egek határa.
 -    U U  -    U  U -   U - U  

 
Öleld meg, amit juttat az alkalom...
U -    U   U -   -  U  U  -  U -     
De már örökké elnyugovál, s tudom,
 U  -  U -  - -   U U -      U -   
Nem is kivánsz fölkelni többé.
 U  -   U -     -  -  U  -  -  
Bú, nem öröm neked itten élni."
 -   U  U -   U U  -  U  -  U   

 
Így szól s továbbmegy. Rajtam azonban a
-     -     U -   -     -  U  U -  U  U 
Hantok tövissel telve vadúlnak el,
 -  -   U -  -   -  U  U -  U  U  
És nem lesz, aki szánakodván
-   -   U    U U   - U -  -  
Rózsafüzért tegyen a tövisre.
 -  U U -    U  U  U  U -  U 
 11

11

9

10



11

11

9

10



11

11

9

10



11

11

9

10



11

11

9

10



11

11

9

10



11

11

9

10



11

11

9

10



11

11

9

10



11

11

9

10