A verseket át is kell élni.
U - U U - - - - U
Szenvedni kell érteik sokat.
- - U - - U- U -
Könnyekkel kell végigöntözni
- - - - - U - - U
az összecsengő sorokat.
U - U - - U U U
A boldogság, az néma jószág.
U - - - - - U - -
A boldog költő hangtalan.
U - - - - - U U
Akkor beszél a költő lelke
- - U - U - - - U
mikor halottja, gyásza van.
U - U - U - U U
S ki, meg nem halt halottat gyászol
U - - - U - - - -
Ki, át nem sírt gyászról dalol:
U - - - - - U U
az hazudik magának, másnak -
- U U - U - - - U
és részvétet gyáván rabul.
- - - - - - U U
És a közönség? Tudja isten
- U U - - - U - U
a hazugságot érzi-e?
U U - - U - U U
A komédiást s igaz költőt
U U - U- U - - -
nem egy mértékkel méri-e?
U - - - - - U U
Jobb is talán s szebb is talán, ha
- - U - - - U - U
csak átéljük a verseket
U - - U U - U -
s piacra nem visszük, csak egynek
U- U - - - U - -
mutatjuk meg a sebeket...
U - - U U U U -
Lásd, én nem írok, csak neked...
- - U - - - U U
| A
B
A
B
| 9
9
9
8
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
A
B
C
| 9
8
9
8
| | A
A
B
A
| 9
8
9
8
| ^ Visszatérő rím
| A
B
B
B
B
| 9
8
9
8
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|