Szerző

Móra László

pedagógus, iskolaigazgató, író, költő és lapszerkesztő

1890. október 20. — 1944. december 29.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1209 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. április 18.

Megosztás

Címkék

Móra László

Tavasz templomában

Itt-ott megbújva dacol még a hó,
Mint félrebillent, összetört hajó.
De másutt táncot jár a napsugár
S az alvó erdőt csókkal illeti.
A márciusi langyos napcsudán
A hóvirág szirmát készítgeti,
S mint erdő szüze - bár rejti magát -,
Ő hirdeti a tavasz hajnalát.

A hóvirág, mint biztató harang,
Misére szól... És szerte száll a hang.
A sombokor megrázza gallyait
S aranyruháját tüstént felveszi.
Kökény és sajmeggy védett aljait
A zsenge fűnek zöldje meglepi
S bogárbölcsőket ringat száz keze.
Olykor fehér pillangó száll bele.

Liheg a föld. A szíve feldobog.
A rét, az erdő, mint új templomok
Kinyílnak s felbúg benn' az orgona.
Misére gyűl az ébredt sok madár.
A bárányfelhők bodrozó sora
Szent kárpitként a boltozatra száll.
- És rajta túl, a kék azúr felett
Egy ablakból az Isten nézeget...

1926.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!