Szerző

Forgács Antal

költő és újságíró

1910. február 10. — 1944. március

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 367 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. április 7.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Forgács Antal

A vak fiú dala

Szemem lezárt, nehéz
függönyei mögött
minden biztos egész
sikoltva széttörött.

Jaj milyen karikás,
lobogó csillagot
látok, és mily hibás
halovány-kék napot?

Hideg melódiát
érzek villogni én
a fekete világ
könyörtelen egén.

Torz, tömény dallamok,
tömör, kemény zene,
és rámnéz rég halott
apám fáradt szeme.

Nehéz tekintetét
a szivem érleli,
hallom, mint a zenét
s vörössel béleli

kormos világomat,
s a halál berkeit,
a puha halmokat
elérni ő segit.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom