Kováts József

Dal

Nincsen máshol csak Pápán van, Pápán, a'
Szent természettől remekelt Diána;
Szűz királynak, 's kis istennek
Kell ismérni már ezt ennek-
Utána.

Szám sokszor ész nélkül a' tűz miatt a'
Rózsát öszve meg' öszve csókolgatta;
Csókolgattam mert gyöngy lélek!
Mindíg Téged képzelélek
Alatta.

Örökké élsz nálam, mert melyembe le-
Írt neved szív-sebembe forradt bele.
Nálad nélkül szerelmesem!
Nincs szivemnek sem dele, sem
Éjele.

A' kőfaragó is holt testem' sírja'
Márványkövére sírversül ezt írja:
Ez az ég' legszebb angyala'
Dicső formájának vala
Mártírja.

Emlékezetedet a' sír' gunyhója'
Boltja alatt még hamvam is csókolja.
'S az engem' elnyelő verem'
Halmán Te számodra terem
Ibolya.