Én ragyogásom fátyollal fedem
- U U - - - - - U -
s mint fehér gyertya csendes lángja, sáppadt
- U - - U - - - U - -
derűvel mosolygok az életen.
U - - U - U U - U U
Vad karneválja tőlem harsonázhat,
- - U - U - - - U - U
a csend setét vizében fürdetem
U - U - U - - - U -
fáradt fejem, a zajokkal ziláltat.
- - U U U U - - U - U
Nem tűnődöm az elmúlt éveken,
- - - U U - - - U -
nem nézek ki a messzi éjszakába,
- - - U U - U - U - U
nem zeng a végtelenbe énekem.
- - U - U - U - U U
Éltem hagy égjen mélyűlten magába
- - U - - - - - U - U
s önfényétől, a bústól részegűljön
- - - - U - - - U - U
a szomorú unalom mámorába.
U U U - U U - - U - U
Semmi álomnak ellen ne szegűljön,
- U - - U - - U U - -
hallgassa, ha az emberek beszélnek,
- - U U U - U - U - -
közöttük hallgatag mosollyal üljön.
U - - - U - U - U - U
Ha érzi, hogy bent feljajong az ének
U - U - - - U - U - -
s a vágyak szárnya szabadúlni verdes,
U - - - U U U - U - -
lágy vonalát a lányok szép kezének
- U U - U - - - U - U
sokáig nézze és ha néha int egy
U -- - U - U - U - -
közülük, csak szivével súgja: kedves! -
U U - - U - - - U - -
de szóljon így az álarc szeme: mindegy.
U - U - U - - U U - U
| A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
A
| 11
10
11
| | A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 11
11
11
| | | |
| Alliteráció
|