Megállitottam valakit:
U - U - - U U U
- Jó ember, mondd, tavasz van odakint?
- - - - U - U U U -
Még biborak a kelő hajnalok?
- U U U U U - - U -
Vannak virágos fák, vidám dalok?
- - U - - - U - U -
S az asszonyok szeretnek még vajon?
U - U - U - - - U -
Mert valaha szerettek -, legalább
- U U U U - - U U -
Úgy olvastam könyvekbe` valahol.
- - - - - - - U U -
Mert én halott vagyok, s nem mehetek tovább;
- - U - U - - U U - U -
És a halál párnája lágy.
- U U - - - U -
- Jó ember, nézd, engem megölt a vágy;
- - - - - - U - U -
Álmokkal színesült bús életem:
- - - - U - - - U -
Beszélj most a valóságról nekem.
U - - U U - - - U -
Beszélj a csókról éjszakás csatán,
U - U - - - U - U -
Szép asszonyoknak formás melliről,
- - U - - - - - U -
Hadd éljek én is élők hallatán!
- - U - U - - - U -
Mert én halott vagyok s nem tudok semmiről;
- - U - U - - U - - U -
De kivánom az életet.
U U - U U - U U
Ő rám nézett, és halkan így felelt:
- - - - - - U - U -
- Igen, tavasz van és virág nyilik,
U - U - U - U - U -
S az ember él a bölcsőtől sirig.
U - U - U - - - U -
Mellek feszülnek bibor hajnalon,
- - U - - U - - U -
Vidám dalok, vidám csókok zenélnek,
U - U - U - - - U - U
És szomorúbbak, mint a fájdalom.
- U U - - - U - U -
S ki mit se tud: szerencsés. S boldogok, kik nem élnek.
U - U - U - - - U - - U - U
| A
A
B
B
B
C
B
C
C
| 8
10
10
10
10
10
11
12
8
| | A
B
B
A
C
A
C
B
| 10
10
10
10
10
10
12
8
| | A
B
B
C
D
C
D
| 10
10
10
10
11
10
14
| | | |
|
Alliteráció
|