Szerző

Forgács Antal

költő és újságíró

1910. február 10. — 1944. március

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 712 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. március 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Forgács Antal

Csata után

Elvillant minden tiszta indulat,
ha szólasz is jól tudod célja nincs,
úgy villan csak föl rejtett éteted
miként tolvaj keze között a kincs.

Sötét a lét és rossz ez a világ,
a sűrű bánat lassan betakar,
nyugodtan várod szörnyű sorsodat,
a hangos társak zaja nem zavar.

Földön pihent el lágy tekinteted,
alázatos vagy, mint az állatok,
sokat küzdöttél ó de vége van,
amit igértél be nem válthatod.

Magadban állsz, merengve szótlanul,
mint hős, aki csatából tért haza,
s ha faggatják lotyogó asszonyok
utjukból tér, nincs hozzájuk szava.

Eldobja minden piszkos fegyverét,
az arca fénylik, lankadtan liheg,
csak ő tudja, hogy mennyit szenvedett,
de erről még nem szólhat senkinek.

1936.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!