Már csak a holdfény ég felettem:
- U U - - - U - U
A napsugarat réges-régen
U - U U - - - - U
Elsirattam és elfeledtem.
- U - U - - U - U
Tovatűnsz Te is: az emléked
U U - U U U - - U
Aranyágon fekete rózsa,
U U - - U U U - U
S a szirma lehull, tovaszéled.
U - U U - U U - U
Egy dal maradt csak meg Belőled,
- - U - - - U - U
Ezt neked adom: legyen mintád,
- U U U - U - - -
Hogy az álmokat továbbszőjjed.
U U - U - U - - U
A bánatomnak mély az árka.
U - U - - - U - U
S a multunk úgy ég benne, mint egy
U - - - - - U - -
Szomorú szentjánosbogárka.
U U - - - - U - U
| A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | | |
|
Alliteráció
|