Szerző
Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán

magyar író, költő, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő

1847. január 16. — 1910. május 28.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2564 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. január 26.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Mikszáth Kálmán

Otthon

Itthon vagyok újra, újra itthon,
Ismerősek jönnek velem szembe,
Kedves arczok, elfeledt vonások;
Gyermekkorom jut megint eszembe,
És vele a fényes álmok, tervek...
Istenem, de boldog is a gyermek!

Egykedvűen mint a pipás ember,
Ott gugol a kémény házunk felett;
Már messziről meglátszik a füst, mit
Óriási szájából ereget...
Vidám, csendes az egész ház tája,
A búcsúzó nap mosolyg le rája.

A kapuban vén kuvasz nyújtózik,
Álmosan néz a ki- s bemenőkre,
Engem látva, haragosan mordul,
Felszökik, majd egyet ásít s végre
Farkcsóválva hizeleg körültem.
Míg én állok némán, elmerülten.

Családi Kör, 1867 augusztus 11.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!