Szemed a zendülő chaosba vágott, U U U - U - U- U - - Társad Isten volt és a holt magány, - U - - - - U - U - Míg ezer évek sárga hajnalán - U U - - - U - U - Láttad életre züllni a világot. - U - - U - U U U - U Te álltál az idő örök homályán, U - - U U - U - U - - Babylon és a régi Róma rom, - U - U - U - U - Te mégis álltál, halk virágszirom U - U - - - U - U U És csengő érc és győzhetetlen márvány. - - - - - - U - - - - Fehér és mozdulatlan volt az orcád, U - - - U - - - U - - De szívem a tűzet üzente Hozzád U - U U - U U - U - - S a villanó vihart a hült napon: U - U - U - U - U U Dalolt a márvány, könnyezett a gránit, U - U - - - U - - - - Mozdult a mozdulatlan és vakon - - U - U - U - U - Zuhant az alfától az omegáig. U - U - - - U U U -U
| A
B
B
A
| 11
10
10
11
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 11
9
10
11
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
| 11
11
10
| | A
B
A
| 11
10
11
| | | |
| Alliteráció
|