Reményik Sándor Egy lélek állt... című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Egy lélek állt az Isten közelébe`
-    - U  -    U  -  -   U U - -  
S az örök napsugárban reszketett
  U  U -   -  U -  -   -   U -  
És fázva félt,
-   -  U  -    
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
 -   - -  U   -    -   U  -  U  -   
És keserűn kelt ajkán a "miért",
-   U U -   -   -  -  U   U-     
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
 U U  U  -  U  -  -    U U    -  -    

  
Valaki ott lenn meg akar születni,
 U U U -    -    U  U -    U -  U  
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
 U -    -  -  U   - -   -  U -      
Pici kezeket, pici lábakat;
 U U  U U -    U U  - U U  
És most hiába, le kell szállanod,
-   -    U- U   U  -     -  U U  
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
U -  -   -  U  U  -    U  U -  U  
Hogy e testet betöltsd,
 U   U  -  -   U -      
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
 -    U  U  -   U   -  -  -  U  -    
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
 -   -   U  -  -    -  -   -   -    -  U   

  
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
    -   U  - U    -   U  U U -   -  U 
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
-   -  -   U  -   U U   -  U -   
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
 -   - -  -    U   U -  -   U -     
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
 -   - -  -    -    U  -     -  U -   
S elhagynom búsan és reménytelen
  -  -   -   - U  -   U -   U U 
Az angyalokat, testvéreimet?
U  -   U U -    -   - UU -   
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
 -   - -  -    -    U  -     -  U -   
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
   U -  U U  U   -  -  -  U  -  U   

 
A meghasonlás örök köntösét,
U  -  U -  -  U -   -  U -  
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
U  U -    U -    -  -    -     U -   
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
 U  -   U  U   U  -  U -  -   - U  
S láng, mely üveg alól is égig ér:
   -     U   U U  U -  U  - U  -    
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
 -   - -  -    -    U -    -  U -  
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
 U -   U  U -    -  -   - U -   
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
  -  -  - U   -    -  -  -   U -     

 
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
-    -   U  -  -    U U -    U -  
A törvény ellen nincsen lázadás!
U  -  -   -  -   -   -   - U -   
Ha milliók mentek panasztalan,
 U  -  U-   -  -   U -   U -   
Talán te légy kivétel?
 U -   U  -    U - -   
Mint a fiókát az atyamadár:
 -   U  U- -  U  U  U U -    
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
 U -  -    U -    -   -  -   U -  U  
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
   -  -   U  -  U  U  U  U -   -   U    

  
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
  U  U U U -    -  -   -   U  - -   
Szomorún indult a kapu felé,
  U U -  -  -   U  U U  U -  
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
 U -  -   -   U -  -     - U U  
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
-    -  U   U   U -  -  -  U  -  
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
U   -   -     -   -   -  -   -   U  -    
Szerettük egymást véghetetlenül,
  U -  U  -   -    -  U -  U -   
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
 -   -   U -     U  U  -    -   U -   
Szeretném viszontlátni odalenn,
  U -  -   U  -   -  U U U -    
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
 U   U  -    -   U   U   -   -   U   -  -    
S felelt az Úr:
   U -   U  -    
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
  -   -   U -     U -    -    -  U - U   
 12

10

4

10

10

11



11

10

10

10

11

6

10

11



11

10

10

10

10

10

10

11



10

10

11

10

10

10

10



10

10

10

7

10

11

11



11

10

10

10

10

10

10

10

11

4

11







Alliteráció

















































Alliteráció















Alliteráció