Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, U - U - U - - - - - - U - - s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, - - - - U - - - - U - - - - de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, U - U - U - - - U - - U - s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, U- U - U - - U - U - U - s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, U - U - U- - - - U - U - hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. - - U - U - - - - - - U - Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok U - U - U - - - - U - U - fölött régóta már csak a perzselt szél forog, U - - - U - U U - - - U - hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, U - U - U - U - - U - U U és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. - - U - - - U U - U - U U Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom - - U - U - - - - U - - - - mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; - - U - U - - - - U - U - - ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán U - U - - - U U - U - U - - a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, U - U - U - U - - U - U - - s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, - - U - U - U U - - - U U a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, U - U - U - - - - - - U U és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, - - U - U - - U - U - U - s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, - - - U - U - U U - - - U - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! U - U - U - - U - U - U - Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! U - U - U - - U- - - U U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
D
D
C
F
B
B
G
G
B
B
| 14
14
13
13
13
13
13
13
13
13
14
14
14
14
13
13
13
13
13
13
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|