Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
U - U - - U U - - - U
bűn s talán vétek szeretni is ma.
- U - - - U - U - U
Az érzelgés most haszontalan holmi,
U - - - - U - U - - U
mikor az ember elméje s izma
U U U - U - - U - U
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
- - - U - - - U - - - U -
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
U - U - - U - U U - -
s muszáj tenéked arról beszéljek,
U - U - U - - U - -
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
U U U U- - - U U - -
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
- - - - - - - U - -
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
U - - U - - U U - U U U U
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
- U U U U - - - U - -
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
U U - - U U - U - -
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
- - U - U - U - U - -
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
U - U - - - - - - U
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
U U - - - - U U - - U U U
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
- U - - U - - U U - U
de jó keményen, s érezve benne
U - U - - - - U - U
a hitet, mely a harcos akaratra
U U - U U - U U U - U
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
U - U - - - - U - U
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
U U - - - U - - - - - U U
| A
B
A
B
C
| 11
10
11
10
13
| | A
B
A
B
C
| 11
10
11
10
13
| | A
B
A
B
C
| 11
10
11
10
13
| | A
B
A
B
B
| 11
10
11
12
13
| | | |
|
Alliteráció
|