Szerző

Jászay-Horváth Elemér

költő

1888. december 24. — 1933. április 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 728 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. január 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Jászay-Horváth Elemér

Hófehérke temetése

Temetésre szép koporsót szép szavakból ácsolok:
Ácsolok a bánatoknak sötét ébenfa-szavából,
Álmok hajló ciprusából, suttogón mit küld a távol,
S illatoknak cédrusából, melyből illatkönny csorog.

Szép koporsót gyönge karral fonja átal száz virág:
Koszorúzom fáj-virággal, könnyel ékes gyöngyvirággal,
Fehér arcu mirtusz ága hadd ölelje halkan átal,
Illatozva símogassák, bús, komoly kaméliák.

Sok virággal ékes kertem temető lesz, bús, kietlen,
Ácsolok nehéz koporsót, sok virág közt, könnyesen,
Hadd nyugodjék illatok közt, szép szavak közt, holt szinekben.

S mig fölötte ég sötétül, barna bánat szárnya lebben:
Édes álmát nem zavarja vén szemeknek könnye sem.
Hófehérke nyugszik itten hófehéren, csöndesen.

Nyugat, 1910/22. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!