Gyóni Géza

Ékszerek

Életem ékszer-ládája felett
Éjszaka jöttén
Kutató szemmel, busan térdelek.
Az életemből mit adjak neked?
Én nem gyüjtöttem drága kincseket.

Gyöngyvállaidra gyöngysor illene.
De ékszer-ládám
Csak jéggyöngyökkel van telis-tele:
Fagyott könnycseppek csillogó sorát
Gyöngyvállaidon gyöngyként hordanád?

Smaragd nyakék is hószin nyakadon
Milyen szép volna.
De nincs nyakékem: csak a fájdalom,
Mely hideg éjen érted fojtogat,
Smaragd nyakéknek vedd bánatomat.

S egy égő rubint szép fürteiden
Királyi volna.
Égő rubintnak vedd vérző szivem,
Füzd a hajadba, büszkélkedj vele.
Asszonynak nincs még ilyen ékszere.