A szépségének aszkétája lettem. U - - - U - - - U - - Szépség-bolond két szemem megvakítom - - U - - U - - U - - S szűzek csapatja úgy megy el mellettem, - - U - U - U - - - - Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon. - - - U U - U - - - U - U És ólmot öntök hallgató fülembe, - - U - - - U - U - U Mert esti csöndben csókzenére vágyik. - - U - - - U - U - - S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme, U - U U U - U - - - U Vakon és süketen egy ájtatost talál itt. U U - U U U U - U - U - - És erős béklyót csatolok kezemre, - U - - - U U - U - U Mert bársony vállat simogatni vágyna. - - - - - U U - U - U Erős béklyóban bünét vezekelje, U - - - - U - U U - U Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla. - - - - - - - U - U - - U A szépségének aszkétája lettem: U - - - U - - - U - - Vak zsoltáros az élet arany-hidján. - - - U U - U U - - - És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen, - - U - - - - U U - - Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám. U - - - U U U - - U U - -
| A
B
A
B
| 11
11
11
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
13
| ^ Keresztrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|