Dermedten állok olykor: egy pillanat megállit
- - U - U - U - - U - U - -
S föltornyosúl sötéten, érzem, hátam mögött;
- - U - U - U - - - - U -
És most velem marad már és nem hagy el halálig,
- - U - U - - - - U - U - -
Mert szürke életemből valahogy kiszökött.
- - U - U - - U U - U U -
E perc tán szebb lett volna, bíborosabb, mosolygóbb,
U - - - - - U - U U - U - -
Mint egy-hullámba omló testvérinek sora;
- - - - U - - - - U - U U
De színe nem üdíti a puszta árba` bolygót:
U - U U U - U U - U - - - -
Mert soha el nem érem, s mert el nem hagy soha.
- U U - U - - - - - - U U
Asszonyt hozott magával és szemei ragyogtak,
- - U - U - U - U UU U - -
Bíbor selyem kísérte, muzsika és arany;
- - U - - - U U U U - U U
És most hátam mögött áll és kincsei halottak,
- - - - U - - - - UU U - -
Mint elhagyott, kiégett világító torony.
- - U - U- - U - - - U U
Egy percre még megállok, számot vetek a múlttal,
- - U - U - - - - U U U - -
S mondom: még várok egyet, még kissé várhatok.
- - - - U U - - - - - U U
- És aztán jönnek ujra, kis ívekbe borúltan
- - - - U - U U - - U U - U
A régi, régi percek s a régi bánatok.
U - U - U - - U - U - U U
| A
B
A
B
| 14
13
14
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 14
13
15
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
C
| 14
13
14
13
| | A
B
A
B
| 14
13
14
13
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|