Szerző
Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja

1800. december 1. — 1855. november 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 646 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. november 27.

Megosztás

Címkék

Vörösmarty Mihály

A szerencse változásairól

Oh ti csalárd képek, tündérek és tünemények,
Forgandó esetek, és csupa képzeletek!
Meghódol néktek minden és romlanak épek,
Általatok durvák s kőszivü földi csudák!
Ez szomorún futja inséges pályafutását
És keseregve forog élete terhe alatt.
Azt kebelére veszi a szerencse, nagyra segitti,
Végre de elvetvén utnak ereszti szegént.
Így a szerencsének prédája az emberiségnek
Nagy része: s nyomorog, majd ma veszélbe forog.
Hogyha csak ily tündér, mit az ember annyira dícsér,
E Földön, ne legyen részem azokba soha.

Székesfehérvár, 1816

Vörösmarty Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!