1 Bors, ha Kenyérmezejére botolsz, s még kedves az élet: - U U - U U - U U - - - U U - - Meg ne maradj színén bátorok hamva fölött; - U U - - - - U - - U U - Ellened ott minden sírjával feldobog a föld, - U U - - - - - - - U U U - S rád villámlik az ég, gyáva, szivetlen iró! - - - U U - - U U - U U - 2 Mint bizonyos dolgot, látom szép végedet, oh bors, - U U - - - - - - - U U - - Bors vagy, megtörnek, s tokba vetend az inas. - - - - - - U U - U U U Ott valamely tátos német tévedve beszippant, - U U - - - - - - - U U - - S roppant sírhalomod rengeteg orra leszen. - - - U U - - U U - U U U 3 Embereid, mint a fűszál, elhullnak a harcon, - U U- - U - - - - U U - - Kár értök: kétszer halni mi szörnyü halál. - - - - - - U U - U U -
| A
| 0
| | A
B
C
D
| 16
13
14
13
| | A
| 0
| | A
B
B
C
| 14
12
14
13
| | A
| 0
| | A
B
| 14
12
| | | |
| Hexameter Pentameter Hexameter Hexameter
|