Szerző

Hervay Frigyes

író, költő és újságíró

1874. december 8. — 1946. szeptember 5.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 496 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. november 19.

Megosztás

Címkék

Hervay Frigyes

Lidérczfény

Hegyoldalon állok, félig feljutottam,
Nézem a hegyormot: fény sugárzik ottan,
Hívogató, csábos. - szomorúan nézem,
Lankadó erővel a hegyormot, érzem,
Soha el nem érem.

Előttem, mögöttem, körülöttem árnyak,
Gomolyagba folyva vad tömegek járnak;
Az a fény az ormon üdvösségnek fénye,
Vakító sugárral tűz alá a mélybe,
Csillagtalan éjbe.

Meggörnyed az egyik az alázkodásig,
Büszke, daczos arczczal tör fel im a másik.
Gyenge és a gyáva, jobb ha visszafordul,
Rátámadnak sokra az erősek orvul,
Kilökik a sorbul.

Én is útban állok, jobbra-balra löknek,
Kik utánam jöttek, jó előre szöknek.
Bizony, a ki gyönge, lecsügged a karja,
Bizony, a ki gyáva ilyen sors vár arra,
A ki bírja, marja.

Nem is illik szólnom, nem vagyok jobb én se,
Engemet is vonzott a hegyorom fénye,
Babonás vágy hivott, hogy a hegyre jöttem,
Az utamban állót én is félrelöktem,
Hogy előre szökjem.

S fáradtan rogytam le félúton a rögre,
Lehulltam a mélybe újra, mindörökre,
A hol tépett szárnynyal küzködöm az árnynyal
S azt a fényt kell néznem életemen által
Szomjuságos vágygyal.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!