Gulyás Pál

Somodi Borbála

Hej Birike,
Birike,
Somodi Borbála,
hív immár az estike
kesznyéteni bálba,
estike illatozik
nemsoká fölötted,
menyasszonyi koszorúdat
feketén kötözted,
feketébe öltözött
piruló hótested,
menyasszonyi viganódat
koporsóba tetted,
éjfekete koporsódat
fekete föld várja,
hej Birike,
Birike,
Somodi Borbála!

Feketévé változott
pártádon a kendő,
ugri-szőke kontyodon
hetvennyolc esztendő.
Messze van a Hortobágytól
szőke Tisza partja,
messze van a bűdi báltól
ravatalod talpa,
messze táncolnak fejfádtól
a dobi legények,
messze dalol nyoszolyádtól
az eltáncolt élet.

Elszálltak a csillagok,
a Tiszába estek,
pici piros topánkádra
harmat vet keresztet.
Hideg harmat alatt virul
szemed violája,
hej Birike,
Birike,
Somodi Borbála!