Adott a sorsom még egy pincét,
U - U - - - - - -
gondzápor elől ereszem, -
- - U U - U U U
öreg boroknak egy jó pintjét
U - U - U - - - -
itt gyertyalángnál beveszem.
- - U - - U U -
Lehet, hogy ottfönn a Nap lángol,
U - U - - U - - U
égen repülő ifjú ficánkol,
- - U U - - - U - -
merészen szálldos föl meg alá:
U - - - - - U U -
majd visszatalál a humusz alá,
- - U U - U U U U -
ad néki a sorsa síri pincét.
- - U U - U - U - -
De lehet: éjfél van javában,
U U U - - - U - U
és fénylőbb ez a dohos lebuj, -
- - - U U U - U -
csontos remete ül magában,
- - U U U - U - -
s a bősz Oroszlán félrebúj:
U - U - - - U -
a sárgasörényű éhes Óra
U - U U - - - U - U
nem mordul rá a szelíd ivóra,
- - - - U U - U - U
ha víg a vér: nem néz időt,
U - U - - - U -
dalol, akár ha a világ kidőlt.
U U U - U U U - U -
Lehet, hogy éjfél van javában.
U - U - - - U - U
Itt pókfiak légyen vitáznak,
- - U- - - U - U
az ászokfában sürgöl a szú, -
U - - - - - U U -
mind gócok ők, örülnak a láznak,
- - U - U - U U - -
de szótlan érik a nemes aszú.
U - U - U U U U U -
Egy bordalt ám én is dúdolnék,
- - - - - - - - -
valami góc csak én is dúdolnék,
U U U - U - - - - -
valami góc csak én is volnék,
U U U - U - - - -
bennem is van Nyár egynehány:
- U - - - - U -
hol Istent vívtam, hol leányt.
U - - - - - U-
(A pókfiak légyen vitáznak.)
U - U- - - U - U
Nem kell izgulni minden tréfán,
- - - - U - - - -
a bornak is íze néha fáj,
U - U U - U - U -
de szép, hogy minden múlik mélán,
U - - - - - - - -
síró esőn elúszik a táj,
- - U - U - U U -
a szűz almája őszire lágyul,
U - - - U - U U - -
szeme marad borús világul:
U U U - U - U - -
csókcsillagból hű kutyaszem, -
- - - - - U U -
s a bor ne hagyjon el sohasem,
U - U - U - U U -
hogy el ne vérezz e világi tréfán.
U - U - - U U - - - -
| A
B
A
B
C
C
D
D
A
| 9
8
9
8
9
10
9
10
10
| | A
B
A
B
C
C
D
D
A
| 9
9
9
8
10
10
8
10
9
| | A
B
A
B
C
C
C
D
D
A
| 9
9
10
10
9
10
9
8
8
9
| | A
B
A
B
C
C
D
D
A
| 9
9
9
9
10
9
8
9
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|