Bementem a szobába és elém jött
U - U U U - U - U - -
mosolygó arccal, csillogó jósággal
U - - - - - U - - - -
szemében, az én édes jó anyám.
U - U U - - - - U -
Mosolygó volt az arca, régi-régi
U - - - U - U - U - U
ismerősöm volt ő nekem,
- U - - - - U U
olyan ismerősöm volt, mint a por
U U - U - - - - U U
a fának, mint a hűs hegyi patak
U - - - U - U U U U
a víg ezüst halacskának... De mégis,
U - U - U - - - U - -
hiába volt ő jó anyám,
U- U - - - U -
mosolygó arca nem csitítja már el
U - - - U - U - U - -
többé az én kiáltozásomat!
- - U - U- U - U -
S hiába simogatja hervadó
U- U U U - U - U -
fehér kezével néma homlokom:
U - U - - - U - U -
már csak árnyék e kéz, a fénysugárzó
- U - - U - U - U - -
gyermekévek lengő fantomja, mely
- U - - - - - - U U
oly végtelen távolból integet
- - U - - - - - U -
felém már, mint a távozó hajók
U - - - U - U - U -
lengő fehér vitorlavásznai.
- - U - U - U - UU
| 11
11
10
11
8
10
10
11
8
11
10
10
10
11
10
10
10
10
|
|