Czóbel Minka

Két keztyű

Erdő mohán, fák árnyékában
Két keztyű - sötét vörös bőrből,
Ugy, a hogy oda dobta
A fehér kis kéz.

Mintha az ujjak még benne lennének,
Imádkozó mozdulattal
Hajlik a két keztyű
Egymáshoz.

S mintha ködből hozzá szövődne
Az alak,
Melynek keze e két keztyüt viselte.

Ott van, és még sincs,
Ott van, mert ott volt,
Nincs, mert elment,
Ott van a két keztyűben
Még mozdúlatja,
Imádkozó mozdulatja.

"Uram, ments meg a kisértéstől,
Ments meg kisértetektől!"

Erdő mohán, fák árnyékában
A fűben,
Ott fekszik két keztyű.