A törpefenyők szívós karja közt
U - U U - - - - U -
Feküdtem önfeledten.
U - U - U - -
Síri csend, csúcsok csendje vett körül.
- U - - - - U - U U
A tekintetem, ahogy fölvetettem
U U - U U U - - U - -
Találkozott egy óriás madárral.
U - U - U - U- U - -
Kiterjesztett, két mozdulatlan szárnnyal
U - - - - - U - - - U
A nagy magasban szinte állt felettem.
U - U - - - U - U - U
Barátkeselyű volt, - barna csuhája
U - U U - - - U U - U
Sötéten, egyszerűn símult reája.
U - U - U - - - U- U
Kémlelte: élek-e még, vagy meghaltam.
- - U - U U - - - - U
Oly mozdulatlanul feküdtem ott:
- - U - U - U - U -
Egy pillanatig, - azt hiszem: megcsaltam.
- - U U U - U - - - U
Még nem, még nem, csuhás herold-madár,
- - - - U - U - U -
Még nem ütött az óra!
- U U - U - U
Pedig talán e szikla-katafalk
U - U - U - U U U -
Ravatalnak sem utolsó volna!
U U - - U U - - - U
Nem, ez a hitvány test még nem tied!
U U U - - - - - U-
Hanem a lelkem, a lelkem vigyed
U U U - U U - - U -
Zajtalanul a szörnyű magasságba!
- U U U U - - U - - U
Egyetlenegyet lendült csak a szárnya,
U - U U - - - U U - U
Aztán eltűnt az Ünőkő mögött,
- - - - U U - - U -
Végtelenbe, mert végtelenből jött.
- U - U - - U - - -
| A
B
C
B
D
D
B
| 10
7
10
11
11
11
11
| | A
A
B
C
B
| 11
11
11
10
11
| | A
B
C
B
D
D
E
| 10
7
10
10
10
10
11
| | A
B
B
| 11
10
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|