Reményik Sándor A holdbeli ember-arc című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Az orra hegyorom.
U  -  U  U  U U  
A szája örvény.
U   - U -  -    
Szemei tengerek.
  U UU  -  U -   
De sohsem rengenek,
 U  -  -   -  U -   
Csak néznek merőn, rebbenéstelen,
  -   -  -   U -    -  U -  U -   
Bennük összefoly mult, jövő, jelen.
 -  U  -   U -    -     U -   U -   
Milyen kemény és milyen szenvtelen.
 U  -   U -   -   U  -    -   U U  
Az a holdbeli ember-arc!
U  U  -   U U -  U  -    

  
Rajzolgatják időtlen-idők óta
 -  -  -  -  U -  U  U -  - U 
Sírónak, nevetőnek.
 - - -    U U - -   
Változatlanul én látom csupán
 -  U -  U U  -   - -    U -  
Ránk-meredőnek.
 -    U U - U  
Az orra hegyorom,
U  -  U  U  U U  
A szája örvény,
U   - U -  -   
Arcának minden barázdája törvény:
-  - -   -  -   U -  - U  -  -     
Megfejthetetlen, titkos jelbetű.
 -  -   U -  -    -  -   -  U -  

 
Azok a szemek a Mohi-pusztát látták.
U U  U   U U  U  U U  -   -   -  -   
Mohácsot látták,
 U -  -   -  -   
S látták Trianont.
   -  -    UU -    
De az az orr
 U U  U  -   
Se virágot, se hullát nem szagol.
 U  U - -    U  -  -   -    U U  
És az a száj
-  U  U   - 
Akármi fáj:
U -  U  -    
Vigasztaló igét sohase mond.
 U -   U - U -   U U U  -   
 6

5

6

6

10

10

10

8



11

7

10

5

6

5

11

10



12

5

5

4

10

4

4

10