A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát
U - U - - - - U U - -
Aranyozza az alkony, Istenem.
U U - U U - U - U -
Munkásaidat látom fenn mozogni,
- - UU - - - - U - U
Apró bogárkák, serény hangya-népek,
- - U - - U - - U - -
Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.
U U - U - - - U U U -
Munkálkodjatok, míg nappal vagyon:
- - - U - - - - U -
Mondtad s elküldted mindannyiokat.
- - - - - - - UU -
Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.
- - U - - - U - U - U - -
Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,
U - - - - - - - U - U
És felszállt áldozati páraként
- - - - U U U - U -
S virágillat lett: édes öntudat
U - - - - - U - U U
És boldog, tiszta lelkiismeret.
- - - - U - U- U -
Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban,
- U - U - - U - - - U
Aranyként csillan szürke hangya-testük,
U - - - - - U - U - -
Már készülődnek lassanként haza, -
- - U - - - - - U U
Egy óra még, és itt van a sötét.
U - U - - - U U U -
Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,
U - U - - - U - - -
Éjszaka: hogy suhognak szárnyaid,
- U U - U - - - U-
Mily félelmes vagy, mily irtózatos,
- - - - - U - - U -
Még annak is, ki dolgozott napestig,
- - U - U - U - U - -
Hát még annak, kit elhagyott a hajnal,
- - - - U - U - U - U
És elhagyott a délelőtt s a dél
- - U - U - U - U -
S kit a hanyatló nap is így talál:
U U U - - U U - U -
Hivalkodva és haszontalanul.
U - - U - U - U U U
Álltam valami messze piacon,
- - U U U - U UU U
És tarka rongyként ráztam lelkemet,
- - U - - - - - U U
Így tűnt a hajnal, így futott a dél,
- - U - U - U - U -
És így jött rám a késő alkonyat.
- - - - U - - - U U
Utolsó munkás és utolsó óra -
U - - - - - U - - - U
Most itt állok a szőlőhegy tövén,
- - - U U - - - U -
Napszámodba szegődnék, Istenem.
- - - U U - - - U U
Egy óra még, és itt van a sötét.
U - U - - - U U U -
Ezt az utolsó órát add nekem.
- U U - - - - - U U
| 11
10
11
11
11
10
10
13
11
10
10
10
11
11
10
10
10
10
10
11
11
10
10
10
10
10
10
10
11
10
10
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|