Ég a kályha, zúgva pattog
- U - U - U - U
az akácfa bent, amely
U U - U - U -
még tavaly lombot fakasztott
- U - - - U - -
és virágokat nevelt.
- U - U - U -
Lelke édes illatáért
- U - U - U --
langyos esti szél epedt
- U - U - U -
s tőle csurranó pohárt kért
- U - U - U - -
fent a fürge méhsereg.
- U - U - U -
Rajta folyt az ég a földbe,
- U - U - U - U
mint a víz a kúton át,
- U - U - U -
s rajta látott fényt a föld, e
- U - - - U - U
titkos alagúton át.
- U U U - U -
Ég a kályha, zúgva pattog
- U - U - U - U
az akácfa bent, amely
U U - U - U -
még tavaly némán virasztott
- U - - - U - -
a vidék felhőivel,
U U - - -U -
melyek ködfalán zizegve
U - - U - U - U
tárt a hűs szél ablakot
- U - - - U -
s túl az ég csengő üvegje
- U - - - U - U
tiszta kéken áthatott
- U - U - U -
lombja csillogó határán
- U - U - U - -
lelke nedves éjibe
- U - U - U U
s benne húnyt el a szivárvány
- U - U U U - -
tört szemének hét szine.
- U - - - U U
Ég a kályha, zúgva pattog
- U - U - U - U
az akácfa bent, amely
U U - U - U -
festve van az elviharzott
- U U U - U - -
évek szépségeivel.
- - - - UU -
Lobban a fa, most ömöl szét
- U U U - U - -
vére, melyben álma volt:
- U - U - U -
lila láng: ez volt a kék ég!
U U - - - U - -
sárga láng: a sárga hold!
- U - U - U -
Űlök ágyamon s a fényre
- U - U - U - U
újratámad régi búm:
- U - - - U -
mennyi kincset szór a szélbe
- U - - - U - U
e bús krematórium!
U - U U - UU
| A
B
A
C
D
C
D
C
E
F
E
F
| 8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
| | A
B
A
C
D
A
D
A
E
C
E
C
| 8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
| | A
B
A
C
D
A
E
A
F
G
F
G
| 8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|