Mint egy kísértet, hófehérbe`
- - - - - - U - U
Az ablakomon megjelen.
U - U U - - U U
Egy ibolyának lelke tán,
U U U - - - U -
De illattalan, színtelen.
U - - U - - U -
Rám néz sóhajtalan panasszal:
- - - - U - U - -
Talán én téptem le tavasszal.
U - - - - U U - U
Talán egy harangvirág lelke,
U - - U - U - - U
De rajta jégből a lepel.
U - U - - U U U
A haranglábat: karcsú szárát
U U - - - - - - -
Nyáron - talán én törtem el.
- - U - - - U U
Isten szavát elnémítottam.
- - U - - - - - -
Most itt van, - s megszólal legottan!
- - - - - - U - U
Talán egy őszirózsa lelke,
U - U - U - U - U
De kísértetesebb fehér:
U - - U U - U -
Ereiben megdermedett
U UU - - - U -
A nyári nedv, az őszi vér.
U - U - U - U -
Tekintetem reszketve méri:
U - U - - - U - U
Nem tudom, mit vétettem néki!
- U - - - - - - U
Holt virágokat ablakomra
- U - U U - U - U
Így fest a lelkiismeret,
- - U - U- U -
S a halottakat mutogatva
U U - U - U U - U
Kérdezi rendre: Ismered?!
- U U - U - U U
Ibolya, csengettyűke, rózsa!...
U U U - - - U - U
Tél van, éjfélt ütött az óra!
- U - - U - U - U
Bocsássatok meg, drága holtak,
U - U - - - U - -
Kezemtarolta bús mezők,
U - U - U - U -
Inkább nem tépek több virágot,
- - - - - - U - U
Ó, csak adjatok pihenőt!
- U - U - U U -
Ha majd a nyári réten járok,
U - U - U - - - U
Eszembe juttok: jégvirágok!
U - U - - - U - U
| A
B
C
B
D
D
| 10
8
8
8
9
9
| | A
A
B
A
C
C
| 9
8
9
8
9
9
| | A
B
A
B
C
C
| 9
8
8
8
9
9
| | A
B
C
B
A
A
| 9
8
9
8
9
9
| | A
B
C
B
C
C
| 9
8
9
8
9
9
| | | |
|
Alliteráció
|