Ennek a földnek be jó dolga van:
- U U - - U - - U U
A szántás kínját kétszer érzi csak
U - - - - - U - U U
Egy évben: ősszel és tavasszal.
U - U - U - U - U
A magot aztán csendben érleli
U U U - - - U - U U
És terem ezer áldást, kenyeret.
- U U U U - - U U U
Engem az élet ökörrel, ekével,
- U U - U U - U U - -
Fával, vassal, gőzzel egyre tipor.
- - - - - U - U U -
Csak szánt, csak szánt minden perc, minden óra.
- - - - - - - - U - U
Szakadnak lelkem földjén szüntelen
U - - - - - - - U -
Hegedni nem bíró barázdák.
U - U - - - U - -
Nagynéha aztán fényes égi mag
- - U - - - U - U -
Hull a magasból sötét sebeimbe.
- U U - - U - U U- U
Van földemen egy kicsi szegelet,
- - U U - U U U U -
Mely befogadja, s elrejti puhán.
- U U - U - - U U -
A többi föld tépett ugar marad.
U - U - - - U - U U
Az a kicsi szegelet kivirágzik.
U U U U U U - U U - -
Sétálók jönnek, s egy a másnak mondja:
- - - - - U U - - - U
"Nézd, virág - szedjük le". S leszedik.
- U - - - - U U -
De én Istenem, minek annyi szántás
U - - U - U U - U - -
Egynehány hamar hervadó virágért?
- U - U - - U - U - -
| 10
10
9
10
10
11
10
11
10
9
10
11
10
10
10
11
11
9
11
11
|
Alliteráció
Alliteráció
|