Még szól a tücsök, de már nem soká, - - U U - U - - U - Átadja csöndes birodalmát. - - U - - U U - - Oly nesztelenül tűnik el, - - U U - - U - Mint szeptember s a hulló levelek. - - - - U - - U U U A katonáit elbocsátja, U U U -U - U - U Szabadságolja tarka udvarát, U - - - U - U - U - Haldokló nemzetének búcsút int. - - - - U - - - - - Még szól a tücsök sárguló gyepen - - U U - - U - U U És vérbehanyatlott bokrok tövén, - - - U U - - - - U - Hallgatja minden fűszál, falevél: - - U - - - - U U - Csendország bánatos polgárai. - - - - U - - - UU Még szól a tücsök, de már nem soká. - - U U - U - - U - Az éjek hűvösödnek, U - - - U - - Fénybogár se marad - U - U U - Mindszentekre a temető füvében. - - - U U U U - U - U Az országból csupán a címer, U - - - U - U - - Csendország címere: a csillagok. - - - - U U U - U U Isten veled lantos-fejedelem! - - U - - - U U U - Dalok királya, de már vége annak, U - U - U U - - U - U Elmúlott tőlem a királyság, - - - - U U U - - Ki tudja, hol lel a jövő tavasz? U - U - U U U - U U
| 10
9
8
10
9
10
10
10
10
10
10
10
7
6
11
9
10
10
11
9
10
| Alliteráció
|