Mikor a Harc kegyetlen, égő lélegzete elállt
U U U - U - U - - - - U U U -
és hajnal szürkült a mocsarak fölött, amerre dúlt a vész,
- - - - - U U U - U - U - U - U -
és keletről csöndesen fölétek hajolt a nap, szomorú szanitéc,
- U - - - U - U - - U - U - U U - U U -
és arcotok sorra megcsókolta: láttál-e idegen két kezet,
- - U - - U - - - U - - U U U - - U -
mely szívedre kutatta, vigyázta, betelt-e végzeted,
- - - U U - U U - U U - U - U U
és szelíden fölemelt? Láttál-e idegen két kezet és csapzott, komor szakállt?
- U - - U U - - - U U U - - U U - - - U - U -
Levettem szádról az áldást, mely fekete vérrel odafagyott.
U - - - - U - - - U U U - U U U U -
Kiengedem: röpüljön, szívedben ottrekedt gyönyörű madár!
U- U - U - - - - U - U - U U - U -
Megáldom helyetted, lett légyen úri fiú vagy olajosképű tatár.
U - - U - - - - U - U U- U U U - - - U -
Mert egy nyarat ittatok, boldog szemmel, amíg szebb volt az ég.
- - U U - U - - - - U U - - - U -
Mögötte is anya sírt és szerette otthoni vidék,
U - U U U U - - U - U - U U U -
és barna jegyesén borongott ő is, míg szelíden fölemelt, néma halott.
- - U U U - U - - - - - U - - U U - - U U -
Ő is danolt az esteli holdnak, talán a Volga vizén,
- - U - U - U U - - U - U - U U -
most fájt a szíve és a balalajka búsan muzsikált,
- - U - U - U U U - U - - U U -
és meghalni jött, nem kérve a cárt, mint te se kérdted az öreg királyt.
- - - U - - - U U - - U U - U U U - U -
Egymásra ismer a testvér a könny és a bánat ízén,
- - U - U U - - U - - U - U - -
és összebújik a szőlő, mit a vincellér egy kádba tiport,
- - U - U U - - U U - - - - - U U -
hogy inna az unoka víg lakodalmat, szüreti bort.
U - U U U U U - U U - - U U U -
| 15
17
20
19
16
23
18
18
21
17
16
22
17
16
20
16
18
16
|
Alliteráció
|