Szerző

Lendvai István

költő és újságíró

1888. július 5. — 1945. március 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 900 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. július 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Lendvai István

Könyörgés

Én Jézusom, fehérruhájú kis Jézusom,
Minden gyermeké vagy, én jól tudom,
S a te boldogságos éjtszakádon
Öröm daloljon e kerek világon.
De légy ma részrehajló, légy egy kicsinyt
Pártoskodó is - az égi csínyt
Atyád megbocsátja neked, -
Szeresd legjobban a magyar gyereket.

Lásd, Jézusom, oly gyermek e nép!
Az apja is mind, dalolva lép
Eke nyomába vagy éji sírba,
S tékozolva, sebgyötörten, sírva.
Oly tiszta, oly bolond és fehér,
Bánata bizony szebb angyalt megér,
Szebb angyalt, ezüstebb csengettyűt
S képeskönyvébe aranyabb betűt.

Ládd, Jézusom, oly árva e nép!
S a gyermeke a legszomorúbb kép:
Aludni kellene e habos párnán,
S taszigálják a föld vásárján.
Kék szeme démont, pokolt tanul,
S oly űzött, mint hóban a nyúl.
Ő a te szegény kis komolyod, -
Neki add a legszebb mosolyod.

Én Jézusom, betlehemi kis Jézusom,
Rá sokat gondolj a hófehér úton, -
Vigyél néki szabad mezőket,
Magyar dalokkal zengedezőket,
Szabad Kárpátot, székely falut,
Meleg szobát, szentképes falút,
Szelíd királyt, aki jóban van veled,
S álmot is, mely hosszan feled.

Én Jézusom, fehérruhájú kis Jézusom,
Minden gyermeké vagy, én tudom,
De néki alig fénylett karácsony, -
Engedd, egyet ő is lásson!
A más gyermeke oly játszva fut,
S néki oly hosszú még az út,
Alig élt s már annyit temetett, -
Szeresd legjobban a magyar gyereket!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!